Az ásatások tanúsága szerint a település már a 6-7. században lakott volt. Valószínűleg avarok éltek ezen a területen. A falu első írásos említése 1265-ből ismert (Scentiwan), a 14. században pedig már önálló templommal rendelkezett. A területet több más településsel együtt a Kothon (Katona) családok birtokolták egészen a török megszállásig, amikor 1542-1543-ban a Nógrád felé átvonuló oszmán seregek a falut lerombolták és felgyújtották. A település az 1720-as évek végéig lakatlan volt, akkor evangélikus tót családokkal népesítették be, akik idővel áttértek a katolikus hitre és elmagyarosodtak. A falu 1734-től nemes község volt, így lakói nem fizettek adót. A helyi legenda szerint 1705-ben II. Rákóczi Ferenc a szécsényi országgyűlésre tartva seregeivel a mai falu határában lévő forrásnál pihent meg.
Az újra benépesített faluban 1873-ban kolerajárvány pusztított, amely megtizedelte a lakosságot. A település ekkorra már vegyes etnikumú volt, a szlovákok mellett magyarok és zsidók is laktak itt. A zsidó lakosság még zsinagógát is épített magának, és a falu határában ma is látható a régi zsidó temető, ahová a környékbeli falvak izraelita vallású lakosait temették.
A 20. század elején már önálló iskolája is volt a falunak, amely ekkor vette fel a korábbi Szentivány helyett a Cserhátszentiván nevet (1906). A két világháború közötti időszakra esett a település fénykora: a látványos fejlődés eredményeként a telefonszolgáltatás mellett önálló posta, strand, tekepálya és fagylaltozó is működött a faluban. A második világháborút követően az államosítások, a beszolgáltatási kötelezettség és az erőszakos téeszesítés nyomán a falu lassan hanyatlani kezdett, lakosai elszegényedtek, a fiatalok pedig elvándoroltak szülőföldjükről. 1972-ben megszűnt a település közigazgatási önállósága. 1982-ben bezárják az iskolát, a gyerekek előbb Alsótoldra, majd Pásztóra mennek tanulni. 2003-ban bezár a postahivatal is. A falu további hanyatlását megakadályozandó, és egy erősebb közösségtudat kialakítása érdekében, civil kezdeményezésre 2009-től minden nyáron megrendezik a cserhátszentivániak világtalálkozóját.
Cserhátszentiván legnagyobb értéke a festői környezet és a páratlanul tiszta levegő. A két háború között pezsgő turisztikai élet jellemezte a falut. A meleg vizű strand, a tekepálya és a fagylaltozó mellett 10 első osztályú és 18 másodosztályú vendégszoba volt a faluban. A természeti értékek közül kiemelkednek a Bézma-hegy keleti, felső harmadában lévő, oszlop alakú, függőkő formájú andezit tömbök, illetve a környéken található rengeteg forrás. A gazdag növény- és állatvilág közül említésre méltó az itt honos sokféle ragadozó madár, illetve a nagyvadak közül a gímszarvas, az őz, a vaddisznó és a muflon.
A falu feletti domb tetején épült régi katolikus templom története a 11. századig nyúlik vissza. A török időkben kifosztott, felgyújtott és lerombolt épület köveit elhordták, és helyén a 18. század közepén épült fel a barokk stílusú új templom, amelyhez a váci püspök egy harangot adományozott. Az egyhajós templomot 1771 után egy négyszögletes toronnyal bővítették. 1940-ben a falu úgy döntött, hogy épít egy új templomot, ezért a régi hajójának falait visszabontották az alapokig, és köveit felhasználták az új templom építéséhez. Így mára a régi templomnak csak a 4 x 4 méteres, műemlék jellegű tornya maradt meg a temető közepén.
A település központjában álló új katolikus templom hat falu (Cserhátszentiván, Alsótold, Felsőtold, Bokor Garáb és Kutasó) összefogásának köszönhetően épült 1940-1942 között, és 1942. szeptember 8-án Kovács Vince váci püspök szentelte fel Kis Boldogasszony tiszteletére. A torony két harangját a régi templomból hozták át.
Az Alsótold felé vezető út mentén, a Szuha-patak túloldalán, egy elhagyott kőbánya rekultivációja nyomán a település és a Bükki Nemzeti Park igazgatósága biológiai és geológiai tanösvényt alakított ki. A patakparti sétány ismeretgazdagító, romantikus kirándulást ígér a felfedezőinek. A sétány mellett, a patak túloldalán, a két világháború között erdei strand működött, melynek 18 x 70 méteres, két méter mély medencéjét egy itt feltörő gyógyforrás 24 Celsius-fokos vize táplálta. A parton kabinok, lacikonyha és élőzene szolgálta a pihenni vágyók kényelmét. A második világháború után a fürdő pusztulásnak indult, a forrást eldugaszolták, a medence köveit pedig a környékbeli lakosok elhordták.
A falu közepén álló új hídtól nem messze található az 1800 körül épült egykori evangélikus imaház és a hozzá tartozó fa harangláb, amely jelenleg sajnos romokban áll. Innen tovább a Szuha-patak völgyében festői szépségű erdei út vezet Ecseg felé, amely egyben szintén biológiai és geológiai tanösvény is. A falutól alig egy kilométernyire az úgynevezett Hármas forráshoz jutunk, amelynek kissé vasas, de iható vizével olthatják a szomjukat a fáradt kirándulók. Ez a szakasz egyben része az országos Kéktúra útvonalnak is.